MANU CHAO : Úgy hívnak, utca
Az énekest talán nem kell bemutatni, így csak néhány apróság. Európa tán leghíresebb spanyol nyelvű dalszerzője Párizsban született 1961 nyarán. Bilbaói édesanyja és galíciai édesapja Franco diktatúrája elől menekültek a szomszédba, mint megannyi kortársuk, akiket vagy az éhség vagy a politikai üldöztetés űzött el az országból. José Manuel Arturo Tomás Chao Ortega, azaz Manu Chao a latin nyelveket gyakran angollal mixelő költeményeibe így csúszhatott néhány galíciai (gallego) motívum is. (Az egykor kelta népekkel is keveredő helyiek az autonóm tartományok alsó harmadában, a legszegényebbek között találhatók ma is; a nyomor, a szükség és a földrajzi adottságok – az ország észak-keleti csücske – miatt sokan vándoroltak ki; a főváros, Santiago de Compostela pedig Európa legismertebb zarándok-útvonaláról lehet ismerős.) Visszatérve Manu Chaóra, aki első világhírű zenei kalandja, a majd nyolc éven át működő Mano Negra eklektikus world-rock (rock-world?) banda 1994-es szétválása óta szólókarriert folytat – az itt tárgyalt dalát egy 2005-ben több díjat nyert filmhez írta. Fernando León de Aranoa Princesas (’Hercegnők’, magyarul Utcalányok) című mozija, akárcsak a 3 évvel korábbi és remek Los Lunes al Sol (mgy. Napfényes hétfők), számkivetettek, utcalányok, illetve munkanélküliek sorsát hozza közelebb. A főszereplő Candela Peña és Micaela Navarez hazavihette a spanyol filmakadémia Goya-díját, dalköltőnkkel egyetemben. A filmhez készült klipet is ajánljuk figyelmükbe (a hölgyek és a zenészek között 1 másodpercre feltűnik az isteni Javier Bardem is); ott két plusz versszak is elhangzik, ezekről majd alább. Mára azonban egy másik verziót választottunk, amely az Hetaria kollektíva, egy a szexmunkások jogaiért dolgozó szervezet támogatásával készült, és ahol nemcsak az utca tűnik fel, de egy sereg női arc is, plusz maga az alegría, azaz az életöröm, fölülírva némileg a szövegben leírt kegyetlen valóságot. Szeretettel, azoknak a nőknek, akik a reménytelen helyzetekben sem adnának alább emberi méltóságukból, elszántan őrzik magukban a reményt és a végsőkig leteperhetetlen életörömöt.
Me llaman calle / Úgy hívnak, utca
A szöveg viszonylag egyszerű, kezdőknek is ajánlható, bár akad benne néhány, jól-rosszul visszaadott költői szójáték, viszont se wolof, se arab vagy francia töltelékszavak nem nehezítik a megértést (szemben Manu Chao más szövegeivel). A filmbeli szereplő neve Caye, melynek kiejtése megegyezik a calle szóéval, az átírásban az utóbbit használtuk. A többször szereplő amar szó, bár jobbára a szerelem jelentésben használják, lehet szeretet is, és utalhat a szeretkezni (hacer el amor) kifejezésre is. Végül pedig a maquina lehet valamilyen, általában automata gép, Latin-Amerikában "autó", illetve mozdony is. És a film klipjében szereplő két versszak:
