Atahualpa Yupanqui - Diego el Cigala: LOS HERMANOS
A latin-amerikai dalkincs egyik legszebb darabja következik, amelyről nehéz lesz szuperlatívuszok nélkül beszélni. A szerző Atahualpa Yupanqui, a kontinens egyik legnagyobb dalköltője, akiről még biztos sok szó esik majd. Egyelőre csak annyit, hogy 1908-ban született, Héctor Roberto Chavero Aramburu néven, Buenos Aires környékén, kecsua apától és baszk anyától. Kamaszkorában felvett művészneve, a kecsua Yupanqui és a Francisco Pizarro spanyol csapatai által kivégzett, utolsó inka uralkodó, Atahualpa kombinációja, állítólag kb. annyit jelent: az ember, aki messziről jött,hogy meséljen. Miután kommunista párti tagsága miatt többször letartóztatják és megnyomorítják jobb kezét, 1949-től gyakran utazik Franciaországba, ahol Edith Piaf, Aragon, Éluard, Picasso, Alberti barátja lesz, majd 1976-ban, Jorge Vidala katonai diktatúrája kezdetén végleg Európába emigrál. E néhány sorban már érzékeltettük is, hogyan szövik át évszázados, olykor évezredes távlatok és kontinenseink között ingázó emberi sorsok Yupanqui mintegy 1500 dalát. Legyenek bár mégoly egyszerűek, mint az itt következő darab, a sorok között felsejlenek az emberi méltóságért generációkon át vívott, sokszor tragikus küzdelmek. A pátosz túlzónak is tűnhet, és persze minden igazán jó dal univerzális, de a hagyománytisztelet és a szolidaritás, valamiféle nagy testvériség érzése tényleg nagyon ott van ezekben a szövegekben és általában a spanyol-latin korpuszban, az ősök is fogják a húrokat. A híres előadók tucatjai által énekelt Testvéreket, ami a dalokba újra és újra beleálló művészek közti kapocsról is szól, az itt bemutatott verzióban Atahualpa honfitársa, a nyakkendős Andrés Calamaro és a madridi Diego el Cigala viszi színre. A szám El Cigala (alias ’norvég homár’), becsületes nevén Diego Ramón Jiménez Salazar (1968-), a legnagyobb szájú-szemű-orrú, mégis szép cigány cantaor utolsó előtti, 2010-es Cigala&Tango című lemezén szerepel. Flamencóval kevert eredeti műfaja közelebbről a milonga decidora lenne, Yupanqui szerint „a meditáció egy formája, … melyben az ember a dolgai elmondásához szükséges magányt kutatja”. Szeretettel ajánljuk mindazoknak, akik a testvériség és szabadság jegyében küzdenek szerte a világon.
A gitáros Juanjo Domínguez, a bőgős a kubai Yelsy Heredia, és itt egy szép videó Atahualpa eredeti feldolgozásával.
ATAHUALPA YUPANQUI: Los Hermanos / Testvérek
|
Yo tengo tantos hermanos, |
Nekem annyi testvérem van, hogy nem tudom megszámolni őket, a völgyben, a hegyen, a pampán és a tengeren.
Mind a saját munkájával, a saját álmaival mind, előttük a reménnyel, mögöttük az emlékekkel. Annyi testvérem van, hogy meg sem tudom számolni.
Emberek, akiknek tenyerét a barátság melegíti, imával, az imádsághoz, könnyekkel a síráshoz, tág horizonttal, amely mindig távolabb, és az erővel, hogy felkutassák, kitartással és akarással.
Amikor közelebbinek tűnik, akkor kerül legtávolabb, annyi testvérem van, hogy számukat se tudom. És így megyünk tovább, megtapasztalva a magányt, elveszünk a világban, és újra magunkra találunk így ismerjük fel egymást a távolba vesző tekintetről a strófákról, amiket úgy harapunk mint a végtelenség magjait
És így megyünk tovább, magánytól edzetten és bennünk a halottaink, hogy senki ne maradjon hátra.
Nekem annyi testvérem van, hogy meg sem tudom számolni, és egy gyönyörű menyasszonyom, akit úgy hívnak, Szabadság.
|
A viszonylag könnyű, kezdőknek is ajánlható szöveghez csak annyit, hogy magyarul több verzió, próbálkozás is szerepel néhány sor fordításában, míg az eredetiben tökéletes ismétlések vannak.
(A magyar szöveg persze nem műfordítás, csak az eredeti tájékoztató jellegű, kissé hevenyészett, nagyjából sorkövető változata. A szerencsétlenebb megoldásokért elnézést kér, és minden javaslatot, javítást, pláne igazi műfordítást szívesen fogad a latinlover.)
